Miért írok? Mert egyedül vagyok és az egyetlen kapcsolatom a külvilággal az internet és annak világa. Tudom-tudom, ez végtelenül szánalmas. Hogy miért nem ismerkedek helyiekkel, majd kiderül.
Első gyermekes anyaként szinte teljesen egyedül kell szembenéznem a kihívásokkal úgy, hogy csak alapszinten kvartyogok a nyelven. Mást tanultam, másra készültem, soha nem gondoltam, hogy egyszer itt kötök ki. De Férj jó lehetőséget kapott, hogy megalapozzuk az életünket. Egyszer hazamegyünk, célunk csupán annyi, hogy hitel nélkül tudjunk házat venni Magyarországon.
Viszont, nem szeretném elárulni, melyik országban élek. Legyen elég annyi, hogy az Európa Unió egyik országának élvezzük a vendégszeretetét.
A blog szereplői:
Csilla, a 8 hónapos kislányom (nyílván nem így hívják, de így fogok rá hivatkozni. Mindig tetszett ez a név, de végül más került az anyakönyvbe.) Igazi mosolybaba, néha hárpia, mint az anyja. Egy barátnőm szerint, csak simán már most egy kis díva.
Férj, akit így fogok emlegetni, szídni, szeretgetni. Ő a dolgozó lény a családban, aki megteremt mindent a nőinek.
És én, magát értelmiséginek gondoló, temérdek idővel rendelkező – nem – 30-as nő.
Barátok, itt lakók és mindenki, aki az utamba kerül és említésre érdemesnek találom.
A névtelenség mögé bújok, hogy igazán, őszintén tudjak írni!
Jó szórakozást!
Kommentek